|
 |
|
|
|
|
szivják a nap sugári,
Honnan jött, az égbe vissza.
Érez és lehel virág, lomb...
A patakban pezsg az élet;
Hall a föld; a bérci visszhang
Egymagával beszélget.
Fényes árnyak tünedeznek,
Mint a szellő elsuhanván;
A forrásnál lágy kacaj zeng
Láthatatlan |
| 2018-04-25 02:06:34 |
|
|
|
|
|
|
Kosztolányi Dezső - Budapest
Ó, mint imádlak, mint szeretlek
csordult szivem bálványa, Pest;
ha rámfuvall százszínü lelked,
a vér eremben újra pezsg.
Hogy ifju kedvvel felkerültem,
egy más világ zajgott körültem
s sajgó reménnyel, tétován
bolyongtam útjaid során;
díszházaid kő-Bábelében
zendült meg lantomon |
| 2018-03-20 04:43:34 |
|
|
|
|
|
|
|
|
esve
s a sebet nem lelem, újjam bárhogy keresse.
S a városba a vér, mint zárt mederbe tér,
tócsás szigetje lesz a járda és a tér,
minden szomjúhozó torkon kéjt adva pezsg le
és a természetet átfesti víg veresre.
Vágytam gyakorta én nehéz bor mámorát,
Álmot, egy napra csak, amíg tompulna kínom:
De bortól lesz a szem éles és a fül |
| 2018-03-13 03:08:04 |
|
|
|
|
|
|
esve
s a sebet nem lelem, újjam bárhogy keresse.
S a városba a vér, mint zárt mederbe tér,
tócsás szigetje lesz a járda és a tér,
minden szomjúhozó torkon kéjt adva pezsg le
és a természetet átfesti víg veresre.
Vágytam gyakorta én nehéz bor mámorát,
Álmot, egy napra csak, amíg tompulna kínom:
De bortól lesz a szem éles és a fül |
| 2018-03-10 03:54:07 |
|
|
|
 |
|
|
|
|
Köpeczi Boóz-Deák Albert
A hegedű
Midőn erén pezsg ifjú élet,
De zsenije már férfi, érett,
Érezve, hogy remekbe fog:
Művészed akkor alkotott.
Szeretve minden porczikádat,
A habos, rózsaszínű fádat,
Az ébennel ékes nyakat,
Az édes hangú ajakad.
A lányos, karcsú, szűzi keblet,
Lelkét majdani énekednek, |
| 2018-02-12 12:11:51 |
|
|
|
|
|
|
arca, gyorsan
Omlik össze műve.
S a madár, bár lássa fészkét
Eltiporva földig.
Épitménye pusztulásán
Meg nem illetődik.
Mihelyt elmult a komor tél
S pezsg az élet árja:
Őt az erdő, lombos ágán
Édesgetve várja;
Mihelyt a szív hő, családi
Érzelemre gyúlad;
Maga is, a maradék is
Könnyen rakhat újat.
[ke |
| 2018-01-23 04:32:18 |
|
|
|
|
|
|
és lével tele
Narancs, füge a csaliton...
Ez a földi paradicsom!
Kizöldül a fa - kész a ház -
Odújában méhraj tanyáz; -
Melyek szépen megállanak:
Galóczáktól pezsg a patak.
Rád nem kiált völgy és lapály:
Gyere fiam, szánts, vess, kapálj!
Ne kiméljed |
| 2017-11-14 05:00:48 |
|
|
|
 |
|
|
KIKNEK SZOMJÁT OLTJA...
Boldogok, kiknek szomját oltja
Források józan itala,
Akik a mámorító borra,
Vígságra nem vágytak soha.
De aki megismerte már a
Pezsgő, fanyar örömöket,
Kit gyönge habjuk csókja bágyaszt,
Kívánja édességüket.
Boldogok mind a természetben
Szunnyadó élettelenek, -
Boldog a kő, v |
| 2017-09-27 11:42:52 |
|
|
|
 |
|
|
gyorsan
Omlik össze műve.
S a madár, bár lássa fészkét
Eltiporva földig:
Építménye pusztulásán
Meg nem illetődik.
Mihelyt elmult a komor tél
S pezsg az élet árja:
Őt az erdő, lombos ágán
Édesgetve várja:
Mihelyt a szív hő, családi
Érzelemre gyúlad:
Maga is, a maradék is
Könnyen rakhat újat.
| |
| 2017-08-25 10:58:49 |
|
|
|
|
|
|
far nientét
Érezzük, amikor a vér
Dalolva ereinkbe árad,
S a lángoló szerelemért
Felhők közt röpköd már a vágyad,
S azt álmodod, mintha maga
Az élet pezsgő-csillogása
Nem volna más - a cinéma
Lágy, pislogó dorombolása!
S év múltán - egy másik haza,
Fáradtság, ismeretlen város,
S a moziban ugyanaz a
Franc |
| 2017-06-29 15:56:18 |
|
|
|
 |
|
|
lével tele
Narancs, füge a csaliton...
Ez a földi paradicsom!
Kizöldül a fa - kész a ház -
Odújában méhraj tanyáz; -
Melyek szépen megállanak:
Galóczáktól pezsg a patak.
Rád nem kiált völgy és lapály:
Gyere fiam, szánts, vess, kapálj!
Ne kíméljed a tenyered,
|
| 2016-02-23 12:43:23 |
|
|
|
|
|
|
- Budapesti béke
Egy vak koldus ül a körút robajló
Sötét aszfaltján, hol nyüzsög a boly,
Hol hajsza tart és hol hajtott s a hajtó
Egyként lohol s a lét pezsg, mint a bor.
Egy vak koldus ül és előtte rémes
Plakátok ordító száz színe dúl,
Autó száguld, mentőkocsi vészes
Csengője sír s ezer ház égbe túr.
Egy va |
| 2016-02-19 16:51:50 |
|
|
|
|
|
|
| Üzenetek |
| Tompa Mihály, Kosztolányi Dezső, Charles Baudelaire, Köpeczi Boóz-Deák Albert, Juhász Gyula, KIKNEK SZOMJÁT OLTJA, madarak módjára, égbe vissza, patakban pezsg, bérci visszhang, szellő elsuhanván, forrásnál lágy, természetet átfesti, napra csak, szem éles, ébennel ékes, édes hangú, élet árja, földi paradicsom, mámorító borra, lángoló szerelemért, élet pezsgõ, másik haza, moziban ugyanaz, körút robajló, természetben, |
|
|
|
